a

b

c

d

e

f

g

h

i

j

k

l

m

n

o

p

q

r

s

t

u

v

w

x

y

z

ANTIBIOTIKUM-REZESZTENCIA

Definition

Egy adott antibiotikummal szembeni ellenálló-képesség (reszisztencia) állandó (= belső) az olyan sejtekben, amelyekből hiányoznak az antibiotikum specifikus célhelyei, vagy amelyekbe az antibiotikum nem képes behatolni. Egy sejt többféle módon is szert tehet örökletes rezisztenciára. Például egy adott antibiotikum célhelye egy kromoszomális mutáció eredményeként megváltozhat, emiatt az antibiotikum egyébként hatásos koncentrációjának jelenlétében is normálisan működhet (ld. pl. sztreptomicin). Egy mutáns (rezisztens) sejt az érzékeny sejtek populációjában is növekedhet, ezáltal az adott antibiotikum jelenlétében rezisztens sejtek populációját hozhatja létre; baktériumokban a rezisztenciáért felelős kromoszomális gének átvihetők az érzékeny sejtekbe konjugációval, transzdukcióval vagy transzformációval. Egy mutáció eredményeként kialakuló rezisztencia általában csak egyféle antibiotikum ellen hatásos - vagy olyan antibiotikumok ellen, amelyeknek azonos a célhelye. Az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia kialakulhat egy R-plazmid sejtbe kerülésével is. Egy ilyen genetikai elem elleneállóvá teheti a sejtet egy antibiotikummal vagy antibiotikumok egy csoportjával szemben; módosulhat a célhely (pl. MLS antibiotikumok); kialakulhat egy antibiotikum-kiáramoltató rendszer (pl. tetraciklinek); vagy az antibiotikumra nem érzékeny célenzim (pl. folsav-antagonisták). Ha egy antibiotikum valamilyen anyagcsereutat gátol, a sejt ellenállóvá válhat az antibiotikummal szemben, ha az anyagcsereút termékeit a környezetből fel tudja venni.

English French Spanish Greek Norwegian Polish Hungarian Turkish Galician